Az élet úgy hozta, hogy 7-8 hónapos kislányommal egyedűl maradtam othon,a mama veszélyeztetett terhessége miatt kórházba került.Etetnem kellett a babát,ami számomra először nem tünt problémásnak.

Először is,ott volt a bébi étel.Egyszerűnek tünt.Nem volt az. Nem igazán kelett a lányomnak,azzal mutatta ki nemtetszését,hogy rám köpte.Megkóstoltam,és igazat adtam neki.

Ezek után elkezdtem magam készíteni a mindennapi betevőt kislányom számára.

Értekeztem a kicsi gyermek orvosával,aki rendszeresen látogatott bennünket,és biztatott a bébiétel készítésre.Ellentétben a gyári készítményekkel szemben,én igenis tettem az ételekbe némi sót,cukrot,vagy amit éppen megkívánt a készített étel.Természetesen nem a saját szám íze szerint,csak óvatosan.A következőkben leírok egy pár receptet,de ezeket mindenki variálhatja úgy ahogy fantáziájától telik.